Az okarina több ezer éves (lásd. A szél ékszere Tüzmadar tojása népmesékben). Az ösi öt hangos furulya a közep-amerikai azték, maja es inka emberektöl kerult itáliába, ahol ätformältak azt. A hangszer neve világszrete elfogadottá vált a mult század óta, amikor Guisseppe Donati of Budrio 17 éves korában felfedezte a kromatikus hangsort valamiben ami addig körülbelül 350 éven koresztül gyermekek játéka volt. (Lásd. A szél ékszere, kivonat Dr. Aldo Adversi Budrio okarinai cimü müvéböl.)

A kézikészités hagyományát Takashi Aketagawa folytatta Japánban, akit 70 évvel ezelott elbüvölt az okarina tiszta hangja, majd továbbfejlesztette azt, hogy még szebb hangzást és formát kapjon. Körülbelül 30 évvel ezelott John Taylor népzenesz kifejlesztette az elsö négy-lyukú okarinát, hogy eljátszon egy nyugati diatonikus dallamot. Azóta Barry Jennings, szobrász tovabbfejlesztette John Taylor négy-lyukúját és megalkotta a Tüzmadarat, mely hét Iyukkal van ellátva, s így egy egész oktávot és hat kromatikus hangsort lehet rajta lejátszani.

Vízálló. Védett a karcolásoktól és ütésektol. Tisztítsa a szélcsatornát fújás, szívás, rázás altal esetleg használjon egy tüt vagy horgot es távolitsa el az eltömödést a négyszögletes Iyukon keresztül.

A fekete Iyukak zárva, a fehérek nyitva. Fújás alulról. Néhány okarinán tálalható kisszekund-nyeílás, emit az alsó ajakkal lehet bezárni, de mindig nyitva tartjuk, hacsak nines az ellenkezöje jelezve. A hüvelykujj-nyíllások zárva tartandók, hacsak nincs az ellenkezöje feltüntetve.

Nagyon sokféle alak, méret és hangzás-szabályozás létezik. Minden Tüzmadár hangszer egyedülállóan készített, hangolt és égetett és mindegyik Tüzmadár emblémával ellátott.

A hangszreck között van a Shakuhatchi, a Nay, a Cana és klasszikus indiai bambusz furulyák, a különbözö fa es nád hangszerek, az Oud, a Kemenci, a Koto, a Pipa, a Tambur, a Sehtar, a Lyra, a Madagaszkari hárfa, a xylophonok, a sípok, a Gengong és különbözö dobok.

Helyezzük az okarinát az ajkaink köze, a harmadik ujjunkat és az ajkak külsö részét használva a nyelvhegyünkkel a felsö fogsorunk mögött.-Ta, ta, ta. Gyengéden nyomjuk a leheletünket elöre, hogy megszolaltasunk egy hangot, szakitsuk mea a lelegzetet a hangok kozott, hogy szétválasszuk azokat. A Iyukatat az ujjbegyekkel, ne az ujjak hegyével takarjuk le. A hangok akkor fognak tisztán szólni, ha midegyiket egyenletesen, ugyanolyan erövel fújjúk meg.

Az okarinat kissé felfele billentve, úgy, hogy a négyszögletü Iyuk közelebb kerüljön a felsö ajakhoz, melyebb hangokat kapunk. Ez a technika használható néhány dallamnál és minden kromatikus játéknál.

Okarina zene, nemzetközi pop, nép és klasszikus, tanári videokazetták, hangszerkészítö mühelyek.